Fernando Torres

Spanyolország álompárjának tartották őket, azonban hetekkel ezelőtt szinte bombaként robbant a hír, miszerint véget ért Molnár Olívia és Fernando Torres kapcsolata. Természetesen rögtön el is kezdték gyártani a különféle spekulációkat, miszerint a szakításhoz sok köze van Olalla Domingueznek, akit Liverpoolban láthattak jó pár napig, míg mások szerint a fiatal riporter tanonc volt hűtlen. Közeli ismerőseimnek tudhatom őket, mégis kétkedve kérdeztem meg őket az interjúról, amire Fernando pár kisebb kikötéssel bólintott csak rá. Tulajdonképpen még engem is meglepett a döntésével, hiszen mind tudjuk, mennyire védte ő is a magánéletüket, ennek ellenére egy kellemes beszélgetést folytattunk le, amiből nemcsak számomra, de az Önök számára is ki fog derülni, hogy kettejüket egy olyan kapocs tartja még mindig egybe, amiről sokan csak álmodozni merünk.

Sokan világklasszisként emlegetnek, sok kisfiúnak te vagy a példaképe, rád szeretnének hasonlítani. A focista Fernando Torrest mindenki ismeri és tudja jól, hogy mennyire igyekszel megóvni a magánéletedet. Mesélnél a hétköznapi önmagadról? Milyennek képzeljük el ezt a Fernandót?

Jelen pillanatban egy igazi élőhalott vagyok, aki egyben egy hatalmas nagy barom is. Attól, hogy profi focista vagyok, nem vagyok különb senkitől se, engem is ugyanúgy a padlóra küld egy szakítás, mint mondjuk téged is. A szüleim és Olíviai is megtanította arra, hogy ugyanolyan ember vagyok, mint aki reggel nyolcra megy dolgozni és csak délután áll fel az asztala mögül. Ő ismer a legjobban, így őt kellene kérdezni, hogy milyen vagyok, amikor nincs rajtam a mezem.

Nagyon megleptél, hogy ilyen nyíltan válaszoltál. Arra számítottam, hogy majd hárítani fogsz.

Ez csak a firkászok mocskolódásainak köszönhető. Sose lennék képes bántani egy nőt, főleg nem Olíviát! Fogalmam sincs, hogy honnan szedték ezt a marhaságot, még kisebb szóváltásunk sem volt, amit hallhattak volna. Persze mi is vitatkoztunk, de idáig sose fajultak a dolgok… nem is értem, hogy mit képzelt az, aki ezt a szennyet megírta? Tudod, túl jól ismerem Olit, és bármennyire is haragszik rám, valahol magát okolja ezért az egész cirkuszért. Arról már nem is beszélve, hogy néhány eszement szerint megcsalt Lamparddal vagy valamelyik csapattársammal! Ezek miatt védtem annyira a kapcsolatunkat és a magánéletünket, mert sose akartam, hogy tönkre tegyék Őt. Néha tényleg jobban szeretnék csak egy hétköznapi ember lenni, hogy mindez ne vegyen körül és én is nyugalomban tudjak élni a kedvesemmel.

Ezt mi se értettük, hogyan engedhették nyomtatásba, hiszen elég abszurd állítás. Korábban már szakítottatok, akkor viszonylag hamar ki is békültetek. Most van erre esély?

Túl nagyot hibáztam, jelenleg szóba se áll velem, így ez elképzelhetetlen. Egyébként az is csoda, hogy a Konföderációs Kupát végig csinálta úgy, hogy többször is együtt kellett dolgoznunk, emiatt pedig mérhetetlenül büszke vagyok Rá. Mindig is tudtam, hogy remek riporter lesz belőle, most pedig be is bizonyította ezt.

Ahogy most hallgatlak és nézlek közben, nehéz elhinni, hogy tényleg szakítottatok. Sokszor nyilatkoztad azt, hogy Olívia az, aki a legjobban motivál a mérkőzéseid előtt, neki teljesítesz és miatta küzdesz annyira a pályán, hogy büszke legyen rád. Viszonylag még friss a kapcsolatotok vége, de ez még most is így van? Miatta küzdesz annyira?

Tudod, nagyon kevés olyan nőt ismerek, aki ennyire szereti a labdarúgást és még játszani is tud. Persze a családomban sokan szeretik, de Olívia teljesen más. Amikor 3 éve megismerkedtünk, nagyon hamar kiderült, hogy mennyire szereti a focit és még most is tisztán emlékszem, hogy mennyire jólesett, hogy nekünk szurkol. Akkor se kért meg semmire, viszont ahogy megláttam a mezén a nevemet és a számomat, csak arra gondoltam, hogy büszkévé kell tennem ezt a lányt, hogy látni szeretném a boldog mosolyát, amit a győzelmünk fog az arcára varázsolni. Ez pedig sose fog megváltozni, hiszen a most kedvenc csapatában játszom, és ugyan utál, de emiatt nem fogja kihagyni a mérkőzéseinket.

Ahogy ismerem, ez tényleg így lesz. Az elmúlt évek alatt rengeteg mérkőzéseden kint volt. Számodra melyik a legemlékezetesebb?

Egyértelműen a Real elleni hazai BL meccsünk. Nem akart kijönni, ami nekem egyáltalán nem tetszett. Én se gondoltam, hogy annyira mérges lesz azért, hogy beszéltem a főnökével, így a munkája miatt mindenképp ott kellett lennie, de szóba se akart velem állni. Boldog voltam, mert látta a gólomat, bár utólag már elgondolkoztam azon, hogy lehet, jobb lett volna, ha elfogadom a döntését. 3 év után se tudtam teljesen kibékülni azzal, hogy nekik szurkol, de még így is örült annak, hogy betaláltam azon a mérkőzésen. Nagyon morcos volt, ugyanakkor büszke is és sajnos nem sikerült bejutnunk a döntőbe, viszont végig mellettem volt és ez sokkal többet jelentett a számomra, mintha megnyertük volna a kupát.

Elgondolkodtál már azon, hogy mihez fogsz most kezdeni? Vannak már terveid?

Őszintén bevallva, fogalmam sincs, semmi ötletem nincs. Sokan mondták, hogy túl fiatalok vagyunk még, de én komolyan bíztam abban, hogy már örökre mellettem lesz. Olíviával képzeltem el a jövőmet, így egyáltalán nem fog menni, hogy egyik napról a másikra elfelejtsek mindent. Gondolom, már veled is előfordult, hogy megtettél valamit, mert abban a pillanatban szükséged volt rá, de aztán rögtön meg is bántad, mikor megtetted? Nos, hiába bántam meg már ezerszer, nem változtat semmin, megtettem és ennek meglettek a következményei. Tulajdonképpen még a közös képeinket sem tudtam elrakni, de ha el is teszem majd őket, túl sok emlék fűzz Hozzá és rengeteg időbe fog telni, hogy bármi másra tudjak gondolni, mint Ő. Azt hiszem, ez így is van rendjén, hiszen nagyon sokat jelent a számomra.

Hiányzik?

Őrülten.

Köszönöm, hogy ilyen őszintén válaszoltál a kérdéseimre! Az utolsó kérdésem neked is ugyanaz lenne, mint Olíviának is. Mi jut a legelőször az eszedbe, ha azt mondom, hogy az első?

Az első pillanat, amikor a szemeibe néztem.