Molnár Olívia

Spanyolország álompárjának tartották őket, azonban hetekkel ezelőtt szinte bombaként robbant a hír, miszerint véget ért Molnár Olívia és Fernando Torres kapcsolata. Természetesen rögtön el is kezdték gyártani a különféle spekulációkat, miszerint a szakításhoz sok köze van Olalla Domingueznek, akit Liverpoolban láthattak jó pár napig, míg mások szerint a fiatal riporter tanonc volt hűtlen. Közeli ismerőseimnek tudhatom őket, mégis kétkedve kérdeztem meg őket az interjúról, amire Olívia némi gondolkodás után bólintott csak rá. Tulajdonképpen még engem is meglepett a döntésével, hiszen mind tudjuk, mennyire védte ő is a magánéletüket, ennek ellenére egy kellemes beszélgetést folytattunk le, amiből nemcsak számomra, de az Önök számára is ki fog derülni, hogy kettejüket egy olyan kapocs tartja még mindig egybe, amiről sokan csak álmodozni merünk.

Biztos vagyok benne, hogy nincs olyan hely a világon, ahol ne lenne valaki, aki ismer téged, hallotta volna már a nevedet, de mondanál magadról pár szót? Engem mindig is érdekelt, hogy valójában ki is az a Molnár Olívia.

Inkább úgy ismernek, mint Fernando Torres barátnője, vagyis most már volt barátnője. Szerintem sokan még most se tudják a nevem, viszont ezen meg sem lepődök. Tudod, nagyon szeretnék újra az az ismeretlen, budapesti lány lenni, aki voltam 17 évesen, mielőtt még megismerkedtem Vele. Sose vágytam az ismeretségre, arra, hogy megbámuljanak az utcán és összesúgjanak a hátam mögött. Nem is tudom, hogyan tudtam mindezt megszokni… bár ez erős kifejezés, inkább csak elviseltem, mert szerelmes voltam. Visszatérve a kérdésedhez, jelenleg nem tudok válaszolni, én magam sem tudom, hogy ki is vagyok valójában. Emiatt is akarok még a mai nap elutazni, hogy ki tudjak kapcsolni, ne kelljen semmi mással foglalkoznom, csak magammal. Hetek teltek el a szakításunk óta, de a legtöbb firkász és fotós még mindig a nyomomban van, nincs egy nyugodt percem sem tőlük. Olyan az egész, mintha csak tegnap robbant volna ki, hogy vége a kapcsolatunknak. Szeretném végre összeszedni magam, hogy ott tudjam folytatni az életem, ahol megtorpantam. Ősszel már Londonban fogom folytatni a tanulmányaimat és most úgy néz ki, hogy sikerült egy remek gyakorlati helyet találnom magamnak. Szeretném végre magam mögött hagyni a múltat és csak a jelenre, illetve a jövőmre koncentrálni. Szóval azon kívül, hogy én voltam Fernando barátnője és sportriporternek tanulok, pluszban már dolgozik is, semmi más oka nincs annak, hogy most itt ülök veled szemben. Pont olyan vagyok, mint a többi korombeli lány, ugyanazokkal a problémákkal küzdök én is, mint ők, bármilyen hihetetlen is. Annyi a különbség, hogy az exemet ismeri a fél világ.

Tudom, hogy megegyeztünk abban, hogy nem fogok a szakításotokról kérdezni, viszont majdnem egy hónapot töltöttetek egymás közelében Dél-Afrikában. Gondolom, nem volt egyszerű?

Nem fogok hazudni, nem ez volt életem legkönnyebb időszaka, főleg, hogy a főszerkesztőnk most akarta tesztelni, hogy mennyire tudom elkülöníteni a magánéletemet a munkától. Nehéz volt, de az is igaz, hogy a baráti társaságunk közös, így semmiképp sem tudnám Őt elkerülni. A munkámról nem is beszélve! Most viszont még mindig úgy érzem, hogy túl friss az egész és mégis csak közel három évig voltunk együtt, nem pár hétig, azonban tudom, hogy idővel minden jobb lesz.

Olvastam és láttam is azokat az interjúkat, így bátran mondhatom, hogy remekül teljesítettél. Rólad egyáltalán nem tudtam megállapítani, hogy feszült vagy abban a szituációban, ez viszont Fernandóra nem volt igaz. Ha nem ismerkedtetek volna meg Németországban, szerinted most mi lenne veled?

Minden bizonnyal otthon maradtam volna Pesten és a suli mellett dolgoznék. Lehet, hogy idővel kiköltöztem volna a nővéremhez Németországba, bár kötve hiszem, mert nem nagyon kedvelem őket. Valószínűleg álmodoznék arról, hogy újságíró vagy riporter válik belőlem, de az biztos, eszembe se jutna, hogy ennyi helyre eljuthatok és ilyen barátaim lehetnek, mint amilyenek vannak. Egytől egyig remek emberek és bármit állít rólam a média, ők is tudják, hogy nemcsak azért barátkozom velük, mert ismert focisták és a karrieremet akarom építeni.

Ha már itt tartunk, nem egyszer voltam annak fültanúja, hogy Sergio Ramos vagy Frank Lampard a húgaként szólít, említ. Tényleg olyan a kapcsolatotok, mintha a testvéreid lennének?

Mintha az elmúlt 3 évben kaptam volna két idegesítő bátyót, akik minden egyes lépésemet árgus szemekkel követik. Egyébként az egészben az a legijesztőbb, hogy szinte azonnal a családjuk is úgy viselkedett velem, mintha tényleg én lennék a legkisebb gyerek. Imádom őket, miattuk aztán sose érzem magam egyedül, bármit megtudok velük beszélni, mintha tényleg a bátyáim lennének. Bár ezért meg fognak ölni, de nagyon sokszor az idegeimre mennek, és ilyenkor kezdek el velük magyarul beszélni, mert tudom, hogy be fogják vágni a hisztit és békén fognak hagyni.

Tudjuk rólad, hogy hatalmas Liverpool szurkoló vagy, rengeteg mérkőzésen láthattunk kint, persze ez a volt párodnak is köszönhető. Emiatt volt köztetek valamilyen vita?

Persze. Franket rendszeresen tudom ezzel cukkolni, de ez fordítva is igaz. Sergiót pedig csak a Bajnokok Ligája miatt tudtam, azonban szegény nagyon összetört, hogy végeredményben 5-0-ra kikaptak, így inkább csak vigasztaltam. Bár neki egyszerűbb a helyzete, mert a Real-t is szeretem, míg Franknek nincs ilyen mázlija. Ha sikerül kiimádkozni egy-egy mérkőzésre, a mezét már nem vagyok hajlandó felvenni, viszont annak is szokott örülni, hogy egyáltalán ott vagyok. Az apukája is szokott morgolódni, ha a vörös mezemben jelenek meg náluk, de rögtön meg is feledkeznek mindenről, amint eléjük rakom a csokis sütimet. Ha ezt viszek, mindent megbocsájtanak nekem.

Az elmúlt 3 év alatt, amióta ismerhetünk téged, sok minden történt veled, veletek. Van olyan a múltban, amit megváltoztatnál?

Természetesen sok olyan dolog van, amit szívesen megváltoztatnék, nem ülnék csendben és várnék, hanem cselekednék. Viszont az is igaz, hogy véleményem szerint minden okkal történik, emiatt sem tennék másként semmit, még akkor sem, ha tudom jól, hogy a végén iszonyatosan fájni fog.

Már csak egy utolsó kérdésem lenne. Mi jut legelőször az eszedbe, ha azt mondom, hogy az első?

Fernando.